Köszönöm a jó tanácsot! Újra elővettem a szeptemberi rituálét és tényleg nagyon hív. Szerintem pénteken lesz is lehetőségem rá, hogy egyedül maradjak hosszan a lakásban. Most egyébként motivált vagyok takarítás, rendszerezés terén, nem tornyosulnak a feladatok, de azért jól esne nem egy totyogót kerülgetve, igazán a pillanatot átélve teret tisztítani. Arra jutottam, hogy fényfüzért, égősort használok (meleg fehér fény), ez a felnőttek lelkének is jól esik, a kisfiam számára meg káprázatos. Ezenkívül egy "koszorú" készül, de nem találtam olyan gyertyákat, amik igazán hívtak volna, úgyhogy még nincs teljesen kész. Egy levél alakú fatálat használtam, a gyertyák egy sorban fognak állni. Emellett rezgő, télies deres-fehér növénykék, piros bogyók és tobozok kapnak helyet rajta és az égősort is elvezettem mögötte. Minden évben szárítok narancskatikákat is, de most úgy éreztem, ennyi dekoráció elég lesz. Majd karácsonyra kis fát szeretnék, azon csak a gömbjeim, egy fényfüzér és a kis manóim lesznek. Nekem ennyi még a minimalizmus keretein belül marad. Kevés dísz, természetes anyagok, de a fények miatt mégis ünnepi, varázslatos. Ha lehet képet csatolni, megpróbálok, még nem jöttem rá, hogyan kell.

Sziasztok! Épp egy költözésen vagyunk túl, vasárnap érkeztünk új (de átmeneti) otthonunkba. Az előző holdciklus, sőt maga az ősz a számvetéssel, leltározással telt, átnéztük minden holminkat, rendszereztünk, szortíroztunk. Emellett kemény lelki munkák is megindultak, szembesülések gyermekkori élményekkel, új kérdések és kapcsolódások az anyasággal. Nem volt könnyű időszak, de a maga mélységében csodálatos volt és jó érzés, hogy pont ünnepekre sikerült átköltözni egy sokkal szerethetőbb otthonba, illetve ha sok kérdésre nem is sikerült választ találnom, a legfontosabbra talán igen: merre tovább, mit kezdjek a feltörő emlékekkel, felszakított sebekkel. Holnap szeretnénk elkezdeni ünnepi díszbe öltöztetni a lakást. Igyekszem minimalista vonalon maradni, mert úgy érzem, most a letisztultságra szomjazom a leginkább. Ugyanakkor az is fontos számomra, hogy a másfél éves kisfiam lássa a csodát, varázslatot az ünnepekben. Szeretem ezt a kihívást, összehangolni ezt a két törekvést.

@franko.dora Kedves Dóri! A napokban összeszedem magam egy bemutatkozáshoz én is, addigis muszáj elmondanom: Tata különös város számomra. Gyerekként rengeteget sétáltunk ott. Később oda jártam gimnáziumba. Ott dolgoztam, mielőtt megszületett a kisfiam. De ami a 3 legmélyebb kapcsolódást adja: Férjemet kapcsolatunk elején elvittem Tatára és interaktív módon mutattam be: meghívót kapott a tündérek városába, egy kedves tündér vezetésével. Ma ott épül végleges otthonunk. A vízben álló Keresztelő Szent János szobor dédmamám munkája. 🧚‍♀️